Évvégi retrospektív - avagy mit sütöttem tavaly karácsonykor? Kókuszkocka

Ez egy vérbeli nagymama recept, ama bizonyos kockás kiskönyvől. Karácsonykor elmaradhatatlan volt és tulajdonképpen minden egyéb ünnepen is. Egyik nagy kedvencem és mostmár a nagyobbik fiamé is. Egyetlen hátránya, hogy bár a tésztája gyors és egyszerű, a mártogatás-forgatás elég macerás:-( Boltban is sok helyen árulják, de legtöbbször egyszerű piskóta tésztából méz nélkül és sokszor még a közepére kennek mindenféle élvezhetetlen és abszolút szükségtelen krémeket. Mióta azonban a sarki bolt látványpéksége hihetetlen módon az autentikus recept szerint naponta frisset süt - biztosított a napi ellátásunk:-)

Hozzávalók:

A tésztához

• 50 dkg liszt
• 30 dkg cukor
• 9 dkg vaj
• 1 tojás
• 4 evőkanál méz
• 3 dl tejföl
• 2-3 dl tej
• 2 késhegyni szódabikarbóna

A krémhez

• 16 dkg vaj
• 2 dkg kakaó
• 25 dkg cukor
• 10 kanál tej
• 1/2 dl rum

kb. 20 dkg kókuszreszelék

A tésztához a vajat és a mézet lassú tűzön felolvasztjuk. A tojást és cukrot habosra keverjük és a langyos mézes-vajat ehhez keverjük hozzá. A liszthez keverjük a szódabikarbónát és ezt és a többi adalékot a tojásos-cukros keverékhez adjuk apránként, amíg önthető keveréket kapunk. Egy kb. 38X24 cm-es tepsiben közepes tűznél (kb. 180 fok) sütjük. Ha megsült egyforma nagyságú kockákra vágjuk.

A krémhez az adalékokat összefőzzük. A tésztakockákat először ebbe, majd a kókuszreszelékbe forgatjuk. Száraz hűvös helyen hagyjuk egy kicsit megszáradni.

Évvégi retrospektív - avagy mit sütöttem tavaly karácsonykor? Kekszrolád

Az alaprecept itt sem a sajátom. A nagymamám kockás kis füzetéből való és a sógornőmtől is kaptam rá egy változatot. Az a meglepő, hogy először a sógornőm változatát kezdtem el csinálni, de az nálam  némi módosításon esett át. Mondhatnám azt is lokalizáltam a helyi fogyasztók ízlésvilágára. Amikor később felfedeztem receptet a nagymamám füzetében döbbenten láttam, hogy a változtatásokkal szinte teljesen ugyanazt a receptet sikerült ösztönösen előállítanom. Hiába, a gyermekkori (íz)élmények kitörölhetetlenek! Íme:

Az alábbi alapanyagokból krémet főzünk:

• 4 dl tej 
• 25 dkg vaj
• 2 evőkanál liszt 
• 3-4 dk kakaó  
• 25 dk cukor

A fenti kakaó mennyiségnél én  mindig lényegesen többet teszek, hogy pontosan mennyit nem tudom, de a lényeg, hogy jó sötét csokis legyen. A kakaó minősége nagyon sokat dobhat vagy ronthat a végső ízvilágon. Szerinten készülhetne igazi 70%-os étcsokoládé felovasztásával is, mondjuk akkor a vajat és a cukrot arányosan csökkenteni kellene. Legutóbb cukorként nádcukrot használtam. A krémet meg lehet bolondítani egy kis rummal, persze csak ha gyerekek nincsenek a fogyasztók között.

Közben 1/2 kg kekszet összetörünk és hozzáadunk kb. 20 dk darabos diót. A helyi igényeknek megfelelően nálunk mindig kerül bele valamilyen aszalt gyümölcs is, vagy akár többféle egyszerre: aszalt szilva, mazsola- ezeket is lehet már előre rumba áztatni.

Végül a krémmel ezt jól összekeerjük és fóliával bélelt püspökkenyér formában a hűtőbe tesszük legalább egy éjszakára, de lehetőleg egy egész napra. Ha nem esszük meg mindet egyszerre:-),  a maradékot mindig hűtőben kell tárolni.

Évvégi retrospektív - avagy mit sütöttem tavaly karácsonykor? Öntött mézes

Ez a recept a nővéremtől van, de én is mindig nagy sikert aratok vele - otthon és barátoknál egyaránt. A tepsit a Kookta-ban (www.kookta.hu) vettem és a lenti recept adagjainak 1.5-szerese kell bele, hogy szép telt legyen.

• 3-4 kanál méz
• 5 dkg vaj

Fentieket lassú tűzön együtt kell megolvasztani, majd kissé hagyni kell langyosra hűlni

      Eközben :

•   5 dkg cukor
•   1 egész tojás

A cukrot és a tojást egymással habosra kikeverjük, majd a langyos olvasztott mézet és vajat hozzáadjuk. Fontos, hogy a mézes vaj már csak langyos legyen, különben összerántja a tojást.

Végül pedig az alábbiakat apránként hozzákeverjük.

•   35 dkg liszt
•   kiskanál szódabikarbóna
•   kb. 2 dl tej, hogy piskótasűrűségű legyen.

Ízlés szerint fahéjjal, szegfűszeggel, darabos dióval, a tetején fél/egész diókkal ízesíthetjük, díszíthetjük.

Kb. 170 fokon sütjük. Ha a sütő lassan melegszik fel, akkor érdemes előre bemelegíteni. Sütési idő általában a tészta vastagságától függően 45-55 perc. Ha a teteje már barnul, de a tűpróba még azt mutatja, hogy a belseje ragad, akkor tegyünk egy sütőpapírt rá és süssük tovább.

Ha a közepébe szúrt  tűre már nem ragad tészta vegyük ki a sütőből, de hagyjuk még a tepsiben egy kicsit hűlni és csak később borítsuk ki.

Április bizony már nagyon rég volt - nem kényeztettem el azóta az engem követők lelkes kis csapatát. Igaz nem csak a blogírás, de a főzés-sütés is erősen háttérbe szorult: mostanság leginkább újra üzleti terveket főzök és cash-flow-val fűszerezek. Mivel azonban a látogatottságom - igaz igen alacsony bázisról - 100%-os növekedést ért el, azt gondolom ez némileg kötelez is és  a jövőben igyekszem rendszeres időközönként újra valami frissítéssel szolgálni. A nyomás óriási: közvetlen környezetemben volt aki úgy gondolta, ideje némi profizmust vinni a témába és az alábbi szakirodalmat találtam a fa alatt. Ezután legalább lesz alibim: ha nincs új bejegyzés, biztosan olvasok:-)

Töltött avokádó

A minap az a vád ért, hogy ezen a blogon csak sütemények vannak... Cáfolatképp osztom meg most ezt a receptet, ami amellett, hogy igen gyorsan elkészíthető, nagyon finom is.  Leginkább előételként tudom elképzelni, de mi ettük már könnyű vacsoraként is...

Hozzávalók
Személyenként egy egész, jól érett avokádó
ízlés szerint fetasajt
koktélparadicsom
citrom, só, bors
zöld és fekete olivabogyó
balzsamecet

Az avokádókat félbevágjuk, a magját eltávolítjuk és kiskanállal a magházat kicsit kimélyítjük. A félbevágott avokádókat citromlével alaposan locsoljuk meg, különben megbarnulnak. A kikapart avokádót az apró kockára vágott fetával, csipet sóval és borssal, a maradék citrom levével és az összevágott koktélparadicsommal, valamint az olívabogyókkal összekeverjük.

A tölteléket az avokádókra halmozzuk és az egészet balzsamecettel locsoljuk meg. Nálunk mindig nagy sikert arat - lehetetlen elrontani!

Ferdinánd kalács

Ez is gyerekkori kedvenc, de csak szájhagyomány útján volt eddig a családban fellelhető a receptje. Az alapja kelt tészta sok sok vajas cukorral. A sütéstől az alján megkaramellizálódó cukrot nagyon szeretem. Kiskoromban hajlamos voltam arra a csínytevésre, hogy csak ezt a részt ettem le a kalács-csigákról, ami ugye valljuk be a többiekre nézve nem volt túl barátságos húzás....Mostanában ezt is viszonylag sokat sütöm és a töltelékkel variálok időnként. Így készül klasszikusan csak vajjal és cukorral, aztán darált dióval és fahéjjal,vaníliával megbolondítva és a férjem kedvéért időnként még egy nagy adag mazsolát is teszek bele.

Hozzávalók:

Tészta
kb. 50 dkg liszt
10 dkg vaj
5 dkg cukor
1 tojás
3 dl tej
2.5 dkg élesztő (félcsomag)


Töltelék
20 dkg vaj
15 dkg cukor
és /vagy vaníliás cukor, dió, mazsola, fahéj

A kelt tésztához a langyos vaníliás tejbe belemorzsoljuk az élesztőt és pár perc alatt felfuttatjuk. Közben a lisztet, a vajat, a cukrot összedolgozzuk az 1 tojással, majd a felfutott élesztőt is hozzáadjuk. Könnyed mozdulatokkal átdolgozzuk, ha túl ragadós lenne adunk még hozzá lisztet. Meleg helyen letakarva kb. fél órát kelesztjük. Ha szépen feljött, átgyúrjuk és egy kb. 50X40 cm-es lapot nyújtunk belőle. Ezt a lapot kenjük meg teljes felületén egyenletesen elosztva a vajas töltelékkel.  Eztán, mint egy beiglit összetekerjük és az így kapott rudat kb. 6-7 cm-es darabora vágjuk.

A kisrudakat egy köralakú tortaformába helyezzük a kerülete mentén körbe, egymástól legalább 2-3 cm távolságra. Végül az utolsó darabot a forma közepére tesszük. Ismét kelesztés következik langyos helyen,  melytől kb. egy fél óra, negyven perc múlva a rudacskák szépen megduzzadnak és a köztük hagyott hely eltűnik. A sütőt nem kell előmelegíteni, 180 fokon kb. 40-50 percig sütjük. Azért is szeretem ezt a kalácsot készíteni, mert ha kimarad a kelt tésztáknál szokásos tojássárgás felületkezelés sütés előtt, akkor sem tűnik fapadosnak:))

Almatorta

Ez az a torta, amit az elmúlt évben havonta egyszer biztos megsütöttem. Méltó tagja a blognak, mert valóban gyors és nagyon egyszerű. Egyedül a linzer alaptészta pihentetése lassítja le a műveletet, ez viszont épp arra jó, hogy addig a tölteléket elkészíthessük. De ne szaladjunk ennyire előre. Íme tehát a hozzávalók listája:

Linzertészta

30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg cukor
1 tojás sárgája

Töltelék

1kg alma durvára vágva
fahéj, szegfűszeg, vaníliás cukor
2 ek étkezési keményítő

A tészta alapanyagait összegyúrjuk és egy félórára min. a hűtőbe tesszük pihenni. Közben az almát meghámozzuk, durvára vágjuk és kevés vízben kompótot főzünk belőle. Amikor kész, a tésztát kb. 1/3-2/3 arányban kettéosztjuk és a nagyobbik feléből készített lapot egyenletesen egy kb. 26 cm átmérőjű cakkos szélű gyümölcstorta-formába egyengetjük, melyet előzőleg alaposan kivajaztunk. Az almatölteléket beleöntjük, majd a másik tésztából gyúrt lapot szépen ráterítjük és a széleinél alaposan összedolgozzuk, hogy sülés közben az almalé ne follyon ki.  A tészta tetejét helyenként villával megszúkodjuk, hogy a keletkező gőz távozni tudjon. Előmelegített sütőnél 180 fokon kb. 50 percig sütjük.

A tészta egyébként alkalmas más töltetelékhez is. Így készíthető túróval, mákkal, meggyel, cseresznyével is. Az almatöltelék alá rakhatunk őrölt diót, mandulát és baracklekvárt is. Édesíthetjük mézzel, juharsziruppal vagy egyszerűen cukorral. Nálunk mindig egy kicsit diétásan készül- így akár szénhidrát diétát folytatók is bátran ehetik:-))

Babapiskótás

Gyermekkorom kedvencét már legalább húsz éve nem ettem. Utoljára a nagymamám sütötte nekem. Szerencsére az a bizonyos kis kockás füzet valóban létezik és segítségével sikerült a legendás családi süteményünkbe új életet lehelnem. Ez a süti tipikusan "anti-bisztro": csak az kezdjen hozzá, akinek sok ideje van. Nálam az idén Húsvétkor jött el az a pillanat, amikor erős nosztalgiától vezérelve újra megsütöttem "a Babapiskótást", noha anno ezt leginkább karácsonykor készítettük, mert jót tesz neki, ha a hűvös kamra polcán egy napot összeérik. Ama bizonyos kis kockás füzet egyébként a nagymamé volt, de nem minden receptet jegyzett ő maga. Ezt a sütit pl. az unokanővérem kézírása örökítette meg. A kis füzet olvasgatása közben a sütemény újra megidézett ízei mellett olyan gyermekkori emlékek is előjöttek, melyek az elkészítési technológia megvitatásáról szólnak családunk felnőtt női tagjai között. Kinek mikor és miért, avagy mikor és miért nem sikerült éppen a csokimáz elkészítése avagy ki tesztelte egy óvatlan pillanatban a mázat, hagyva újjának nyomát a süteményen?  A családi becses receptgyűjtemény azonban finoman szólva nem teng túl a részletes technológia utasításokban - ebből így húsz évvel később arra következtetek, hogy családunk nő tagja valóban félszavakból is értették egymást és a konyhatechnológia minden csínja-bínja a kisujjukban volt. Így viszont jutott hely a kreativitásomnak és találékonyságomnak is bőven. Az eredmény mindenért kárpótolt, pont olyan lett, mint gyermekkoromban: naaaaagyooooon finom! Pedig rumot most a kicsik és magam miatt nem is tettem bele...

Hozzávalók


Tészta
30 dkg liszt
6 dkg vaj
15 dkg cukor
1 kiskanál szódabikarbóna
kb. 1 dl tej

Krém
1/2 liter tej
3 evőkanál liszt
1 evőkanál vaníliapuding
1 zacskó vaníliás cukor (vagy 1 szár valódi vaníliarúd belseje)
20 dkg cukor
20 dkg vaj

Töltelék
kb. 30 dkg babapiskóta
kb. 1/2 liter kávé
kb. 1 dl rum

Máz
14 dkg cukor
3 evőkanál víz
1 1/2 evőkanál kakaó
5 dkg vaj



A tészta alapanyagait összegyúrjuk és megfelezzük, mert két lapra lesz szükségünk. A lapokat kb. 2 mm vastagra nyújtjuk és egy  kb. 30X38 cm-es tepsibe helyezzük. Én mindig sütőpapírt használok, ezért nem említem a tepsi kivajazását. Papír nélkül értelemszerűen ezt meg kell tenni. Szintén tanácsos még a tepsibe helyezett tésztát szép egyenletes mátrixban villával átszúrkálni, hogy a keletkező gőz ne púposítsa fel. A lapokat 180-200 fokon igen rövid ideig sütjük.  A sütési idő nagyban függ attól, hogy milyen vékonyra sikerült a tésztát nyújtanunk. A színéről tudjuk leginkább megállapítani mikor van kész, ha szép aranybarna akkor kivehetjük.

Ezt követően jöhet a krém elkészítése, ami már az alapanyokból ítélve is igazi békebeli retro-vajas krém. Legyünk türelmesek, mert igen lassú tűzön kell állandó kavargatás mellett elkészítenünk, amíg be nem sűrűsödik. Ehhez a lisztet, a vaníliás cukrot és pudingot a tejjel összekeverjük és a fenti módon sűrűre főzzük. A tűzről levéve egy kicsit kihűtjük és az előzőleg kikevert cukros vajat beledolgozzuk és simára keverjük. Fent az eredeti receptet közöltem, de friss tapasztalatom szerint ekkora tésztalapméret akár 1 liter tejet is elbír - ehhez viszont a többi adalékanyag mennyiségét is arányosítani kell.

Az egyik lapra felkenjük a krém kb. felét, majd következik a sütemény lelke: a babapiskóták. A krémes ágyba a kávés rumba áztatott babapiskótákat rakjuk sűrű, tömött sorba. Amikor ez készen van a krém maradék felével beborítjuk. Erre jön a másik tésztalap, amelyet csokimázzal fedünk be.

A csokimáz elkészítésének egyetlen trükkje, hogy a cukrot addig kell főznünk, amíg karamellizálódni nem kezd - így lehetünk benne biztosak, hogy a végeredmény majd megszilárdul és nem fog ragadni. Egyébként a kakaót, a vizet és a cukrot összefőzzük, majd kissé kihűlten a vajat hozzáadjuk. Egy hideg nagylapú késsel egyenletesen elosztjuk a tésztalap tetején.

A süteménynek legalább egy napot hideg helyen állnia kell, mert az ízek így érnek igazán össze és a vajas krém így marad szép kemény. Mindig csak annyit tálaljunk belőle, amennyi várhatóan elfogy, mert hamar felolvadnak az összetevők és akkor nem túl mutatós látvány. Tálaláskor hosszúkás szeleteket vágunk a piskóták fektetési irányára merőlegesen - így a sütemény metszete különösen szép mintázatú lesz.

Könnyű Túrótorta

Ezt a receptet egy női magazin főzési rovatában találtam. A sokak által lesajnált műfaj sokszor valódi gasztro-kincseket rejt, legalábbis a magamfajta lelkes kezdő számára. Az alapreceptet aztán saját ízlésünk szerint módosítottam egy picit és utána már csak a sikert kellett learatnom.

Először Virágvasárnap sütöttem meg kedves barátaink tiszteletére, majd ezt követően  Húsvét vasárnap ismét - ezúttal a családom örömére. A torta neve duplán találó, mert nem csak elkészíteni könnyű, de túl sok kalóriát sem tartalmaz, liszt pedig nincs benne egyáltalán.

Hozzávalók:

 6 tojás
25 dkg cukor
1 zacskó vaníliaízű pudingpor
50 dkg zsírszegény túró
60 dkg zsíros túró
1 citrom reszelt héja
2 zacskó mazsola
1 zacskó bourbon vaníliás cukor (vagy 1 szál valódi vaníliarúd belseje)
1 doboz 20%-os tejföl (175 gr)

A tojások sárgáit a cukorral, a vaníliáscukorral, a pudingporral és a citrom reszelt héjával alaposan összekeverjük, majd a tejfölt és a kétféle túrót a mazsolával együtt hozzáadjuk. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és laza mozdulatokkal a túrós masszához adjuk. Az egészet beleöntjük egy 26-28 cm-es kapcsos tortaformába, melyet előzőleg vajjal alaposan kikentünk és némi liszttel megszórtunk. A tortát előmelegített sütőben 180 fokon kb. 1 teljes órát sütjük. Az óra elteltével jó, ha kivétel előtt tűpróbát végzünk és ha kell még tovább sütjük. Ha megsült a kikapcsolt sütő ajtaját kinyitjuk és még kb. negyed órát ott pihentetjük. A tortaforma kapcsát kivételkor csak nagyon óvatosan lazítsuk meg, mert egyébként a torta könnyen megrepedhet.

Tálaláskor adhatunk hozzá valamilyen savanykásabb gyümölcs-szószt, pl. meggyből, ribizliből, áfonyából. Én az apósom igen kítűnő feketeribizli lekvárját főztem folyósra némi víz hozzáadásával. Az élvezetek teljesebb fokozása érdekében frissen felvert tejszínhabbal kínáltam.