Az alaprecept itt sem a sajátom. A nagymamám kockás kis füzetéből való és a sógornőmtől is kaptam rá egy változatot. Az a meglepő, hogy először a sógornőm változatát kezdtem el csinálni, de az nálam némi módosításon esett át. Mondhatnám azt is lokalizáltam a helyi fogyasztók ízlésvilágára. Amikor később felfedeztem receptet a nagymamám füzetében döbbenten láttam, hogy a változtatásokkal szinte teljesen ugyanazt a receptet sikerült ösztönösen előállítanom. Hiába, a gyermekkori (íz)élmények kitörölhetetlenek! Íme:
Az alábbi alapanyagokból krémet főzünk:
- 4 dl tej
- 25 dkg vaj
- 2 evőkanál liszt
- 3-4 dk kakaó
- 25 dk cukor
A fenti kakaó mennyiségnél én mindig lényegesen többet teszek, hogy pontosan mennyit nem tudom, de a lényeg, hogy jó sötét csokis legyen. A kakaó minősége nagyon sokat dobhat vagy ronthat a végső ízvilágon. Szerinten készülhetne igazi 70%-os étcsokoládé felovasztásával is, mondjuk akkor a vajat és a cukrot arányosan csökkenteni kellene. Legutóbb cukorként nádcukrot használtam. A krémet meg lehet bolondítani egy kis rummal, persze csak ha gyerekek nincsenek a fogyasztók között.
Közben 1/2 kg kekszet összetörünk és hozzáadunk kb. 20 dk darabos diót. A helyi igényeknek megfelelően nálunk mindig kerül bele valamilyen aszalt gyümölcs is, vagy akár többféle egyszerre: aszalt szilva, mazsola- ezeket is lehet már előre rumba áztatni.
Végül a krémmel ezt jól összekeerjük és fóliával bélelt püspökkenyér formában a hűtőbe tesszük legalább egy éjszakára, de lehetőleg egy egész napra. Ha nem esszük meg mindet egyszerre:-), a maradékot mindig hűtőben kell tárolni.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése